Kell-e egyházi átvilágítás?

KELL-E EGYHÁZI ÁTVILÁGÍTÁS?

Törvény helyett Jézus mércéje

168óra, 2003. február 24., 2003/8. szám

http://www.168ora.hu/cikk.php?id=223

A decemberi parlamenti végszavazáson a két kormánypárt közötti érdekellentéten megbukott az ügynöktörvény módosítására tett kísérlet. Immár véglegesnek tekinthetjük azt is, hogy az egyházi vezetők átvilágítását nem szabja meg állami törvény. A rendszerváltás után tizenkét évvel az egyházak még mindig adósak a múltfeltárással - hangzott el a Wesley János Lelkészképző Főiskolán nemrég rendezett kerekasztal-beszélgetésen.

A Medgyessy Péter szigorúan titkos tiszti múltjának feltárását követő időszak törvényalkotási előkészületeire a botrány keltette kapkodás volt jellemző. Az SZDSZ radikális álláspontot képviselt az egyházi múlttal kapcsolatban is. "A parlamenti választási kampány megmutatta, hogy egyes egyházi vezetők közvetlen politikai szerepet vállalnak, és hatásuk nagyobb lehet egy szavazókör politikai hangulatának megváltoztatására, mint egy politikusnak" - indokolta Horn Gábor ügyvivő a szabad demokraták álláspontját.

További vitát kavart Medgyessy Péter gyors nyári bejelentése: törvényt alkotnak annak érdekében, hogy a közvélemény megismerje a teljes ügynöklistát. Az egyházak tiltakoztak: mit mondhat a kiszolgáltatott emberek sorsáról a puszta névjegyzék? Az egyházi kommunikációban is egyre többször jelent meg az "ügynök-áldozat" képe. "Tudjuk, ki volt a papságból az, akiből áldozatot gyártottak... Volt olyan pap, akit beállítottak a fagyos Dunába. Volt olyan, akit kiküldtek a kukoricaföldre, és várta, hogy mikor fogják tarkón lőni. Olyan is volt, akit valamilyen erkölcsi nyomással törtek meg. De ezek száma mégis elenyészően kevés" - állította Mayer Mihály pécsi püspök szeptemberben a Magyar Nemzetnek adott interjúban.

De ismerős a tartótisztjét ravaszul félrevezető pap-ügynök típusa is. "Néhány esetben az elhárítás konstatálta, hogy a beszervezett egyházi személynek első dolga az volt, hogy a vele történteket meggyónta a lelki vezetőjének, az pedig tanácsolta az újdonsült hálózati személynek: a saját, valamint az egyház érdekében vegyen részt az együttműködésben. Ettől kezdve... arra is volt eset, hogy a hálózati jelentéseket közösen készítették el" - írta az Új Ember még 2001 szeptemberében. Az ilyen példák hivatottak az átvilágítás abszolútnak vélt erkölcsi alapját megkérdőjelezni, ugyanakkor azt is megmutatják, hogy az ügynökök megítélése korántsem egyértelmű.

A törvénytervezet bukásának története ismert: a szocialisták az MDF támogatásával az utolsó pillanatban kivették az átvilágítandók közül a szakszervezetek, a média és az egyházak vezetőit. A zárószavazáson a szabad demokraták megbuktatták a csonka változatot. Viszont elfogadta a parlament azt a törvényt, amely az állambiztonsági szolgálatok öt ügyosztályának iratait új, nagy levéltárban egyesíti.

Januárban a metodista Wesley János Lelkészképző Főiskola szokásos délutáni kerekasztal-beszélgetésén a meghívott vendégek azt vizsgálták: vajon szükség van-e még az egyházi átvilágításra?

Legelsősorban a rendelkezésre álló iratállomány teljességét, illetve hozzáférhetőségét vitatták. Varga László történész lapunknak megerősítette: nem lehet elválasztani egymástól a különböző célcsoportok átvilágítását.

- Bizonyos iratokat eddig sem lehetett megnézni, s most a törvény felhatalmazásával tarthatják vissza - mondja Varga. - Az egykor megfigyelt személy a dokumentumokból megismerheti ügynökét, de sokkal nehezebben tekinthet bele olyan iratokba, amelyekben rajta kívül mások adatai is szerepelnek. Azok a dokumentumok viszont továbbra sem kerültek a nyilvánosság által hozzáférhető levéltárba, amelyeket a szolgálatok kezdeményezésére titkossá nyilvánítottak.

Varga László szerint a magyar állambiztonsági szolgálatok működéséről sok mindent megtudhatunk a német társintézmények módszereit megismerve, mert lényegében egyformán dolgoztak. A németeknél bevett szokás volt - különösen papi személyek és egyházi vezetők beszámoltatásakor -, hogy nem kellett aláírniuk az együttműködési nyilatkozatot, jelentéseiket szóban tehették meg tartóiknak. Hasonló lehetett a gyakorlat nálunk is. Ennek ismeretében értelmetlen pusztán ügynöklistákat követelni.

Gábor György vallásfilozófus a beszélgetés során azt fejtegette: nem ütközik az állam és az egyház szétválasztásának alkotmányos elvével, ha törvény kötelezi az egyházi személyeket az átvilágításra - elvégre amíg a költségvetésből kapnak pénzt, az állam is támaszthat követelményeket.

Kemény álláspontot képviselt az est házigazdája, Iványi Gábor metodista lelkész is, korábban szabad demokrata parlamenti képviselő. Szerinte szükséges az átvilágítás minden körben, ahol emberek sorsáról döntenek. "Lehet-e bízni valakiben, aki korábban ellent tudott volna mondani annak, hogy neki kiszolgáltatott embereket kiszolgáltasson a hatalomnak, hogy tönkretegye magánéletüket, s mégis így cselekedett? Ezek mocskos dolgok."

Majsai Tamás egyháztörténész a nyilvános vitán így érvelt: "Ameddig az egyházak költségvetési pénzt használnak fel, és népegyházi pozíciót tulajdonítanak maguknak, s szerepük lehet a közélet tisztaságának fenntartásában, a törvényhozásnak ki kell nyilvánítania, hogy kötelező az átvilágításuk." Ám a lényeg mégiscsak az lenne, hogy az egyházi közösség vállalja-e múltját, és hajlandó-e azt egyfajta közgyónási aktussal feltárni. "Néhány tucatnyi aktacsomag áttanulmányozása után úgy látom: jó lelkiismerettel is lehet ügynökmúltat vállalni, mert az nem feltétlenül volt másoknak ártani akaró tevékenység. De a gesztusra mindenképpen szükség van, hogy az érintettek kimondják: ekkor és ekkor úgy véltem, vallásom összeegyeztethető papi hivatásommal" - állítja Majsai.

Nagy Péter Tibor történész szerint az egyházakat a diktatúra - deklarált ideológiai céljai ellenében is - megtűrte. Fájó, hogy az úgynevezett nagy egyházak belesimultak a rendszerbe, és maguk is részt vettek - olykor a teológia eszközeivel is - annak működtetésében. Ennek egyik tünete, hogy nem importálták a modern teológiát, nem vert gyökeret a katolikus egyházban a II. vatikáni zsinat szelleme, s a református gondolkodást nem hatották át a nyugat-európai egyházak liberális tanai. Így történhetett meg, hogy a történelmi egyházak a tradicionális jobboldal "zsebében kötöttek ki".

A kerekasztal vendégei hiányolták a társaságból a meghívott jobboldali értelmiségieket.

Tomka Miklós vallásszociológus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára nem tudott ugyan részt venni a vitában, de lapunknak kifejtette álláspontját. Szerinte veszélyes azt követelni, hogy az állam avatkozzék bele az egyházak belső életébe - ebből nemzetközi botrány kerekedhet. Az átvilágításról minden egyháznak magának kell döntenie. Az ügynököket ő is a diktatúra áldozatainak tartja, ám hozzáteszi:

- Ettől még léteznek bűnösök. Az ügy komplexitását a létező iratokból kihámozni tán nem reménytelen. A szennyes öncélú kiteregetése viszont többet árt, mint amennyi haszna lenne. Azok igyekeznek az átvilágítás erőltetésével lejáratni az egyházakat, akiknek nem tetszik, hogy az erkölcsi nagyhatalom szerepét töltik be a társadalomban. Pedig az egyház akkor is vitathatatlan értéket testesít meg, ha képviselői gyarlóak - véli Tomka Miklós.

A főiskolai beszélgetésen a nézők között foglalt helyet Bulányi György páter, aki nyolc évet ült az ötvenes években, s szabadulása után elöljárói is megtagadták, mert a hierarchiától független katolikus Bokor-mozgalmat szervezte.

- A szégyenletességet a párt kényszerítette ki az egyházból - mondta lapunk kérdésére a páter.

- De ma is a volt állampárt személyi állománya van hatalmon: ők mit kérhetnek számon a papságon? Ha az egyház hajlandó lenne magát jézusi mércével mérni, azt mondaná: "Kétezer évig minden hatalomnak lefeküdtünk. Most tiszta vizet akarunk önteni a pohárba."

Arról is beszélt, hogy Isten népe, a templomba járó emberek is hibásak, mert szerinte öt százalékuk sem akar szembesülni a papjaik múltjával. Ám az átvilágítást mégsem lehet külső erővel kikényszeríteni.

- A tisztulás igényét a társadalom erősíthetné, ha hinne abban, hogy az őszinte beszéd segít.

A szerkesztő kommentárja:

Magyarországon egyedül az unitárius egyház alkotott törvényt a kötelező átvilágításról. A javaslatot Balázsi László püspökhelyettes terjesztette az egyházi képviselőtanács elé 2001 novemberében, mely azt ellenszavazat nélkül elfogadta.

"A társadalomban érzékelhető az igény az egyházakkal szemben a múlt rendszerben elkövetett bűnöktől való megtisztulásra. Egyházunk a maga eszközeivel ebben részt kíván venni" - indokolja az átvilágítás szükségességét a püspökhelyettes, s elmondta: egyházuk tagjai, a lelkészek és a hívek többsége erdélyi származású, a rendszerváltást követően települt át. Így az átvilágítást a legtöbb esetben bukaresti hivataloktól kellett kérniük. A vizsgálatnak nemcsak hogy minden lelkész köteles alávetni magát, de a törvény hatálya kiterjed az egyházközségi gondnokoktól a főgondnokokig minden világi vezetőre.

Kérdésünkre, hogy számít-e belső konfliktusokra, az unitárius püspökhelyettes kifejtette: nem lesz ilyen. És éppen azzal érvelt, amivel a katolikus egyház képviselői szoktak: közöttük mindenki mindenkit ismer. A híveket mindenesetre nem avatják be az eredménybe, nekik marad a tudat, hogy tiszta egyházi elöljáróik vannak.

A legkategorikusabban a katolikus egyház zárkózik el a múltfeltárásra vonatkozó kérdések elől. Általában "a püspöki konferencia jelenleg nem tartja időszerűnek és szükségesnek az átvilágítást" válasszal intézik el a sajtó puhatolózását, és hozzáteszik: alkotmányellenes lenne, ha az egyházra is kiterjesztenék a kötelező átvilágítást, mert az állam az egyház belügyeibe avatkozna.

Erdő Péter esztergom-budapesti érsek a Magyar Nemzetnek azt mondta: "Az államnak elsősorban saját köztisztviselőit, közhivatalainak vezetőit kell átvilágítania... Az egyház azonban nem közintézmény vagy köztestület... számunkra egy ilyen átvilágítás lényegi újdonságot nem hozhat, hiszen a papok, szerzetesek az életüket egy adott közösségen belül élik. Éppen ezért egy ki tudja, milyen állapotban lévő lista a mi számunkra sok újdonságot nem hozna. Mi arra is emlékezünk, hogy annak idején emberileg ki hogyan viselkedett."

Bolberitz Pál teológus, filozófus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára szintén a napilapnak tett augusztusi nyilatkozata szerint a múlt már nem kísért. "Őszintén kijelenthetem a hívők és a közvélemény megnyugtatására, hogy a rendszerváltozás óta az érintett békepapok és püspökök vagy meghaltak, vagy csendben félreállították őket, ezért nézetem szerint nincs is szükség átvilágításra a katolikus egyházban."

A Medgyessy-ügy kirobbanása után, az új ügynöktörvény előkészítése idején Mayer Mihály pécsi püspök a jobboldali napilapnak azt mondta: "Az átvilágítás javaslata mögött semmi más nincsen, mint az, hogy le akarják járatni az egyházat."

A reformátusok berkeiben időről időre megszólalnak az egyház tisztségekre pályázó tagjainak kötelező átvilágítását követelő hangok. A 2002-es tisztújítás előtt a MIÉP-hez sok szálon kötődő Hegedűs Loránt és környezete forszírozta a zsinat tagjainak kötelező átvilágítását - sokak szerint ellenfeleinek lejáratása céljából. (1990 és 1996 között a zsinat lelkészi elnökeként nem volt ilyen harcos az ügyben.) Ám 2001 tavaszán a református zsinat leszavazta a kötelező átvilágításra tett dunamelléki javaslatot.

Szabó István decemberben megválasztott dunamelléki püspök arról beszélt egy január eleji interjúban, hogy időszerű az átvilágítás, ám a politikának kellene lépnie, és olyan törvényt alkotnia, amely előírja az egyházi személyek kötelező átvilágítását. Amennyiben csupán az önkéntességet teszi lehetővé, nem várható a református zsinattól, hogy tegye kötelezővé az önkéntes átvilágítást. Ez a püspök szerint: fából vaskarika.

Az evangélikus egyházban korábban a bűnbocsánatban, belső lelki tisztulásban bíztak, fél évvel ezelőtt már folyamatban volt a zsinat vezérkarának önkéntesen vállalt átvilágítása.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének vezetője, Zoltai Gusztáv az egyéni lelkiismeret körébe tartozónak látja a múlt rendszer titkosszolgálataival való együttműködés ügyét. "Ha egyszer törvény fogja előírni a kötelező átvilágítást, mi alávetjük magunkat" - mondta lapunknak. Hozzátette: volt olyan egyházi vezetőjük, aki önként átvilágíttatta magát, mert fontosnak tartotta igazolni, hogy nem volt érintett.