Szász István

Megfelelő válaszok

„Szomorúsággal és súlyos aggodalommal tölt el bennünket, hogy annyi gyalázat és gyász után hazánkban, a Magyar Köztársaságban ma is helye van a gyűlölködésnek, a kirekesztésnek, a rasszizmusnak és az antiszemitizmusnak.” Nem valamely tekintélyes szervezet, vagy politikai párt nyilatkozatából idéztem, „csak” a Wesley János Lelkészképző Főiskola rövid közvelményéből, amely „bűnbánatra és megtérésre” inti a gonosz szavai által a zsidó Jézust és testvéreit megtagadó ifjabb Hegedűs lelkészt, egyben tudatja, hogy nmovember 21-én a Lelkészképző udvarán fát ültettek a galíciai és más diaszpórákból hozzánk érkezett, majd innen elhurcolt és elpusztított embertársaink emlékére.

Néhány magánember, Iványi Gábor tiszteletessel a lelkészképző igazgatójával együtt úgy érezte, hogy a zsidózó, gyűlölködő írást terjesztő ifj. Hegedűs MIÉP ex-képviselő bírósági felmentéséről nekik is van véleményük, lelki szükségletnek tettek eleget, amikor szavukat hallatták, s emlékezésül egy fát ültettek.

Tőlük függetlenül Bogárdi Szabó István református püspök, idézve az apostoli szavakat - semmi rothadt beszéd a ti szátokból ne származzék - bocsánat kérésre hívja föl a megtévedt lelkészt. A püspök eljárását egyszerű szavakkal így indokolta: ez a korrekt ítélet, mely a Magyar Köztársaság alkotmányának megfelel, semmiben sem oldotta fel egyházunkat e lelkipásztor cikkében megfogalmazott inkriminált szavak terhe alól. A püspököt ugyanúgy, mint az emlékfát ültetőket „magányos civilként” lelkiismeretükön kívül semmi más nem befolyásolta, mikor felléptek az embertelen nézeteket propagáló lelkész ellen.

Úgy látom, hogy az elmúlt hetek heves vitáiban, amelyek a Hegedűs ítélet kapcsán felforrósodva arról szóltak, hogy a gyűlöletbeszédet szigorított törvényi szabályozással büntetni kell-e - nos e vitában új hang szólalt meg. Szószólói nem vizsgálják, hogy a törvény szigorítása helyes-e avagy sem.Tartózkodnak bármiféle jogi érveléstől, de ez nem azt jelenti, hogy ne tudnák a gyűlöletbeszéddel szemben a maguk módján megtenni, amit lelkiismeretük diktál.

Nem ők fogják eldönteni a gyűlöletbeszédet büntetni rendelő törvény parlamenti vitáját. Nem is ez a céljuk, bár ha magatartásukkal mégiscsak jelzést adtak a törvényhozóknak, csakúgy, mint valamennyi poglártársunknak. A Lelkészképző faültetői és a derék püspök ugyanis kiállt az emberi méltóság védelmében,meggyőződésük (állam)polgári megnyilatkozásával példát mutattak arra: a köztársaság becsületes polgárai, mindenki a maga módján képes arra, hogy a gyűlöletkeltőt rendre utasítsák; hogy Bibó István szavaival élve az elvakultság szószólóit arra kényszerítsék, hogy lehajtott fejjel, megszégyenülten távozzanak a tisztességes poglárok köreiből.

Én hajlok arra, hog bizonyos törvényi szigorításra a gyűlöletbeszéd kordában szorítására szükség van. De sajnos biztos vagyok abban, hogy nincs az az igényesen megkonstruált törvény, amely a rasszizmusra, zsidózásra, minden nemű gyűlölködésre szakosodott egyéneket és csoportokat igazán visszariassza. Úgy gondolom, hogy a gyűlöletkeltők igazi ellenfelei a csendes emlékfaültetők, az intő szavú papok, a köztársaság minden jóravaló polgára, aki a botrány láttán kötelességének érzi, hogy szembe szegüljön a József Attila őspatkánya terjesztette kórnak. Ők, a faültetők, az intő szavúak tudnak a gyűlöletbeszédre igazi választ adni, s felőle megfellebbezhetetetlen ítéletet mondani.

Népszava, 2003. november 24.

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=629473