Kamenyec-Podolszkij emlékezete

2006. október 12.

Kezdés: 11 óra

Helyszín: WJLF, auditorium maximum (fsz.)

Meghívó

Hatvanöt évvel ezelőtt a magyar hatóságok mintegy húszezer zsidó származású testvérünket deportálták Kőrösmezőn keresztül az ukrajnai hadműveleti területekre. A kitelepítést igen kevesen élték túl. A belügyminisztérium a brutális intézkedés okát abban jelölte meg, hogy az érintettek „külhonosok” voltak. (Ma már pontosan tudjuk, hogy az eltávolítottak legalább kétharmadának felmenői generációk óta Magyarországon éltek.) A nácik és csatlósaik által szabadjára engedett zsidómészárlások legtöbb magyar áldozatot elnyelő temetőjeként elsősorban Kamenyec-Podolszkijt és Stanislaut ismerjük.

Az 1941-es deportálások áldozatainak ma sincs emlékhelye. A kitaszítottak visszafogadásának és a fájdalmak enyhítésének szavait azóta sem találtuk meg.

A stanislaui gyilkosság emléknapján, október 12-én, csütörtökön, 11 órától a Wesley János Lelkészképző Főiskola kegyeleti alkalomra hív. Kamenyec-Podolszkijra és az áldozatokra, a deportálás túlélőire, fájdalmukra, tanúságtételük szavára szeretnénk emlékezni és odafigyelni. Jószolgálati kezdeményezésünkkel (lásd Élet és Irodalom. 2006. szeptember 1. 35. sz.) alkalmat szeretnénk teremteni az egykori szörnyűség történészi feldolgozására is.

Az emléknap történész házigazdája: Karsai László.

Helyszín: Budapest, VIII. ker., Dankó u. 11. (Megközelíthető a Kálvária tér és a Mátyás tér felől.)

Az eseményről további tájékoztatást adunk a wesley.hu honlapon. Közvetlen levelezési cím: theol.2@wjlf.hu. Személyes információval a 210-5400/137, 224-es telefonszámokon állunk vendégeink rendelkezésére.

Hitünk és meggyőződésünk az, hogy a 12-i találkozás eszköz lehet a fájdalmak békévé oldódásában is, és ahhoz, hogy azok, akik "egykor távol kerültek egymástól, közel valókká legyenek" egymáshoz (Efézusi levél).

Minden emlékezőt és érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk!

Dr. Iványi Gábor

rektor

Dr. Majsai Tamás

dékán

Az emléknappal kapcsolatos terveink

1.) Rövid visszatekintés a történtekre és a kutatás újabb szempontjai (Karsai László történész).

2.) Hozzászólások és az emlékezők gondolatai.

3.) A deportáltak jogi rehabilitálásának kérdése és Szirtes Zoltán emlékezete.

4.) Gondolatok a deportálás emlékhelyéről (Gábor Éva és Szirtes Zoltánné javaslata).

5.) Liturgiai emlékezés:

A főiskola udvarán három évvel ezelőtt, amikor egyik lelkésztársunk meggondolatlanul bűnös kijelentéseket tett, a béke jeleként egy kis cserjét ültettünk el "a galíciai és más diaszpórákból hozzánk érkezett, köztünk élt, majd innen elhurcolt... embertársaink emlékére". Az ágakat a Kamenyec-Podolszkijban elkövetett embertelenség helyszínéről hoztuk. A cserje azóta fácskává sarjadt, és számunkra és barátaink számára eszköze az emlékeztetésnek és jelképe a megbékélés reményének. (A kis bokorra és küldetésére a mellette elhelyezett márványtábla hívja fel a figyelmet.)

Az emléknapot e helyütt rövid bibliai szövegolvasással zárjuk.

Irodalom:

Majsai Tamás: Kamenyec-Podolszkijra emlékezünk. Élet és Irodalom, 2006. szeptember 1. (35. sz.): http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0635&article=2006-0903-2047-58AOMK

Karsai László: A Kamenyec-Podolszkij-i deportálásokról. Élet és Irodalom, 2006. október 20. (42. sz.):

http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=AGORA0642&article=2006-1023-1256-22ERLN