Az Ökumenikus
Imahét alkalmával
Sokaknak, köztük nemcsak hívőknek okoz fájdalmas szomorúságot azt látni, hogy az egyházak egy jelentős részénél komoly hajlandóság mutatkozik a közhangulatot merően politikai megfontolásból dezilluzionáló közbeszédhez való fölzárkózásra, e közbeszéd szakralizálására. Sajtófórumokon rendszeresen jelennek meg az egyházak hányattatásairól, „üldöztetéséről” szóló tudósítások. Nap mint nap találkozhatunk az ország lakosságának küzdelmes eredményeit, alkotó örömeit értetlenkedve szemlélő, csak saját, vélt vagy valós sérelmeik felett siránkozó egyházi megnyilatkozásokkal.
A minap a Magyarországi Római Katolikus Egyház püspöki kara bocsátott ki egy apokaliptikus hangvételű körlevelet (lásd: http://uj.katolikus.hu). Az „Imaév a nemzet lelki megújulásáért” című nyilatkozat egész éven át tartó, folyamatos imádságra hív azért, hogy a Mindenható mentse meg az úgymond „nagyon nagy bajban lévő” magyar nemzetet „a pusztulástól”.
A parlamenti választások előtt néhány hónappal Mohács veszélyével példálózó, kitételeivel embereket, embercsoportokat megsértő, durva jelzőkkel operáló, igen rossz áthallásokra építő körlevél tovább élezte az országban uralkodó mentális feszültséget.
E hét az „egyetemes imahét” időszaka. A szolgálatnak és a testvéri szeretetnek e liturgiai lehetőségben szóhoz jutó gondolata kiváltképpen is alkalmas arra, hogy a legnemesebb módon egyesítsen minden jóakaratú embert. Nem csak hívőket és keresztényeket, de mindenkit, akinek jó szándéka megszentelődik az imádkozók ajkán, és akiknek jó szándéka megszentelődni segíti az imádkozók kéréseit.
Alulírottak a Lélek parancsának engedünk akkor, amidőn az imahét alkalmával – különös tekintettel hazánk áldatlan lelki közállapotaira – magunk is felhívással fordulunk minden felebarátunkhoz, testvérünkhöz. Kérésünket, gondolatainkat különösen is vezérli az a szilárd meggyőződés, hogy a vallási, egyházi közösségek egyik legszentebb kötelessége az egyetemes értékek képviselete, az integrálás, a békességkeresés, a válaszfalak lebontásának szolgálata.
Soraink kiemelt bizalommal szólítják meg azokat, akik az imádság szentségi jellegének sok rendbeli megszeplősítése után nagyon-nagyon elbizonytalanodtak volna afelől, hogy érdemes-e még ilyen buzgóságnak bármilyen értelmet tulajdonítaniuk.
Isten legyen kegyelmes hozzánk!
Iványi Gábor
a Wesley János Lelkészképző Főiskola főigazgatója
Majsai Tamás
a Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak vezetője
A Theológus és Lelkész Szak hallgatóinak bibliaköre részéről:
Fátyol Éva
Dr. Kiss Erika
Lakatos Anka
Szíva Ibolya
Takács Sára
A Theológus és Lelkész Szak oktatói és munkatársai részéről:
Faludy Judit főiskolai docens
Fazekas Csaba egyetemi oktató
Gábor György egyetemi tanár
Ifj. Iványi Gábor segédlelkész
Iványi Miklós segédlelkész
Mártonffy Marcell egyetemi docens
Ónodi István segédlelkész
Papp Mónika főiskolai adjunktus
Toronyi Zsuzsanna főiskolai adjunktus
Vattamány Gyula főiskolai adjunktus
Kérés az imádkozni tudókhoz
A rendszerváltás hazánk minden lakosának életében olyan fordulatot hozott el, amely bizonnyal nem nélkülözte a mennyei jótetszés jeleit sem. Az azóta eltelt időben sok nyomorúságon és vitán, társadalmi és politikai viharon ment keresztül népünk. Mindezek ellenére is nyilvánvaló azonban, hogy a dolgok fejlődésének iránya inkább reményt keltő, mintsem elkeserítő. A küzdelmes dolgokban sokszorosan igazolódott ígéretek rejlenek. Minden ellentmondás és fájdalom mellett is tapasztalhatjuk a jót hozó változásnak, az ország magára találásának, a felemelkedésnek, a boldogabb holnapért való feladatvállalásnak bíztató jeleit. Tagadhatatlan, hogy a történéseknek van egy olyan perspektívája, amely a kellemetlen és visszatetsző mellékutak ellenére is bizakodással tölthet el mindannyiónkat.
Különösen érvényes ez azok esetében, akiknek horizontját az Istenben való reménység biblikus öröme tájolja. A hívő, vallásos emberek szempontjából nézve csak hálásan gondolhatunk például arra, hogy akadályoztatás mentesen, a lélek zavartalan örömével imádhatjuk az Örökkévalót, és hogy szabadon cselekedhetjük is mindazt a jót, amelyre Ő felhatalmaz és elhív minket. De hálára indíthat minket az is, hogy egyházi-vallási közösségeink is a legnagyobb szabadságban tevékenykedhetnek, végezhetik szolgálatukat.
Természetesen nem lehetünk vakok a szomorúság okainak sok-sok jele előtt sem. Látjuk a társadalom kirekesztettjeinek és megvetettjeinek drámáját; a kispénzűek napi aggódását családjukért és magukért; a mindennapi munka terhétől szenvedők lelki és fizikai fáradtságát; a vezetői beosztásban lévők és más felelősségeket hordozók gyötrődéseit a jó döntésekért és az elkövetett tévedések miatt; látjuk a történelmileg beléjük ivódott szörnyű emlékeik, vagy éppen másságuk miatt félelmet érzők keserveit...; látjuk és szemléljük a teremtett világ isteni rendeltetését megkérdőjelező fájdalmak, nyomorúságok riasztó jeleinek sok-sok egyéb megnyilvánulását.
Isten gyermekeinek szép kötelessége, hogy a napi küzdelmekből azon a kiváltságos módon is kivegyék részüket, hogy a nekik adatott reménység és kegyelmi ajándékok mértéke szerint imádkoznak azokért, akik „megfáradtak és megterheltettek”, imádkoznak közös országunk felvirágzásáért, a gondok és bajok orvoslását minél hatékonyabban elhozó holnap beköszöntéért.
Testvéreinket, akik ilyen odaszánásra készek, alázattal és szeretettel kérjük az imádkozás Isten előtt kedves szolgálatának gyakorlására és annak másokban való felkeltésére.
Kezdeményezésünket bátorító módon
magáévá tette a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET)
kispesti eklézsiája. Az egyházközség gyülekezeti házában rövid együttlét
keretében, hetenkénti rendszerességgel külön is könyörögnek a Mindenhatóhoz
hazánk jólétéért. A közösség azt szeretné, hogy e törekvés, mint külön
szolgálati lehetőség, a gyülekezet életének rendszeres liturgiai eseményévé is váljon. Címük: Budapest, XIX. ker., Fő utca
Szilárdan hisszük, hogy sok testvérünk szívesen osztozik törekvésünkben. Örömünkre szolgálna, ha bizonyságtételünkkel hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy a másokért és hazánkért való imádságos szolgálat, e szolgálat bármely irányból támadó erősítése felebarátaink minél szélesebb körének szívből vállalt buzgóságává nemesedjen.
Akiket Isten Lelke arra indít, hogy a felhívásban kifejezett szándékok fontosságát személyesen is kifejezésre juttassa, nevének közlésével megteheti ezt a MET kispesti gyülekezetének honlapján (www.met-kispest.atw.hu) e célból nyitott fórumon.
Felhívásunk megtalálható a Wesley János Lelkészképző Főiskola honlapján is, www.wesley.hu/okumenikus cím alatt.
Közölte:
Népszabadság: Az ökumenikus imahétre
(2006. január 19.)