Vigyázat!
Borjú isten új szektát szült!
A szekták a vallásos élet esszenciális elemei. Ahol
nincs szekta, ott valamiképpen a Lélek is exiliumban van.
A szekták üdvkínálata és
misztériuma autentikus. Az exisztenciális
feltétlenség kockázatával együtt is.
Vannak azonban ál- (vagy quasi) szekták. Ezek gyakori jellemzője, hogy üdvajánlatuk
egydimenziós, materialisztikusan voluntarista és
inkoherens (össze nem tartozó logikák eklektikus zagyvája).
Napjaink egyik gyakran
előforduló quasi-szektája az Aranyborjú-szekta. Ebben
az autentikus szektarianizmus spirituális misztériuma a kapitalizmus alapvetően
racionális misztériumával ötvöződik, sőt, az előbbi elem nem szolgál mást, mint
a másik valós tartalmi paramétereinek elkendőzését.
Fizess be
például 50.000 Ft-ot egy marketingmisztériumjátékra
azért, hogy meggazdagodj. Szervezz be titkos módszerekkel minél többeket, akik
majd maguk is be fognak fizetni különféle összegeket hasonló blöffökre. (Hogy
ezeken nem kapsz mást, mint a legrosszabb fizetés nélküli szektában, vallásos
közösségben, azaz lelki megkönnyebbülést, leginkább azonban lelki malasztot
pénz helyett, erőltetett-izzadságszagú önkitárulkozásokat, bizonyságtételnek
álcázott majomkodásokat etc.,
arról már nem szól ige.)
Ha hatékonyan működsz,
gazdag lehetsz. Arról azonban már nem értesülsz – noha a pénzvilág racionális
logikájától elválaszthatatlan lenne –, hogy miként, milyen konkrét
eredményekkel, kiken átgázolva és bennük milyen traumákat visszahagyva jutott
el az a néhány (és a dolgok logikája szerint 10.000-ből ha egy!) kiválasztott a vágyott pénzügyi
üdvösségre. Mint ahogy arról sem kapsz – a pénzvilág stílusjegyeivel kvadráns –
információt, hogy te magad milyen sérülésekkel maradhatsz le – nagy
valószínűséggel! – a Borjúban felcsillanó üdvösségről. Ad hominem:
találkoztál-e csak egyszer is valakivel, aki a ködös semmibe regresszáló „megbízható
embertől hallottam, hogy azt hallotta, hogy egy ugyancsak makulátlan
személyiség miként hallott arról, hogy egy hozzá hasonlóan feddhetetlen atyafi Krőzus-sá lett” hangszerelésű eredetmítoszokon kívül
felvázolta volna Neked a reménység szerint hozzád áramló pénzek pekuniáris és exisztenciális
kockázatait, dokumentálta volna meggazdagodásának tényleges etapjait.
Aranyborjú-mennyország másik
sajátja, hogy nem ismeri az üdv dinamikáját. A bukottak és alkalmatlanok nem
adresszáltjai a kegyelemnek, nem célszemélyei e sajátos genezissel rendelkező
„transzcendensnek” (lásd, ha ugyan nem tévedek, Reményik
semmiség-elméletét). A struktúra merev és egyarcú. Vagy sikeres leszel, vagy
nem. A nemleges esetnek nincs qualitása. A nemleges
állapot maga a léttelenség, amelynek szubjektumára csak a hallgatás vár. Borjú
Isten ugyanis a szimpátianélküliség élveteg istene. Egy szava van csak, amit
azonban végeláthatatlanul repetál: Hiba! Hiba! Benned a hiba, aki nem váltál
még kellően ropogós voluntaristává, nem tettél meg
még mindent önmagad megváltásáért. Benned, aki nem szántál
elég időt a „marketingre”, aki nem szakítottad el még magadat eléggé
barátaidtól, munkahelyedtől, szívedhez közel álló közösségi kapcsolataidtól,
aki nem áldoztál eleget a – csekélység, 10-20-30-40-50 etc.
ezer forintos – önmegváltásfelkészítő bohóckodásokra,
aki nem szerveztél be még elégséges számú rabszolgát (ezt hívják
„hálózatépítés”-nek), akit nem szipolyozhattak ki még eléggé „üdvösségedért”
való aggódásodban feltérképezett gyenge pontjaidon keresztül – röviden: aki még
nem dolgozol elégséges hatékonysággal a piramis csúcsán henyélő heréid javára.
A szektás monetarizmus tisztátalan és illegitim eszközökkel operáló
mákonya iránt vonzódók számára üdvdtriplikációs
ajánlattal élek:
a)
Ilyen-olyan jogcímeken befizetendő apportjaikat adják át nekem, és
azonnal kamatozik: felét nyomban visszaadom.
b)
Pénzük másik felét tényleges rászorultak segélyezésére fogom fordítani.
c)
Értelmüket és reflexiós ösztöneiket zsibbasztó („leszedáló”)
időrabló kutykuruttyok
helyett valódi önépítő és racionális perspektívák mentén vállalható kereseti
ténykedést folytathatnak.
Félreértések távoltartása
végett megjegyzem, hogy gondolataimmal semmi közösséget nem vállalok a pénzt
önmagában démonizáló jámborsággal. A pénz igenis
fontos dolog, a kívánatos életminőség egyik gyakorlatilag nélkülözhetetlen
eleme. (Tisztában vagyok azzal is, hogy a szektába csábítottak majd mindegyike
fájdalmasan sanyarú élethelyzetén kíván javítani.) Kifogásom kizárólag a
módszer és az eszközök ellen van. Az életkörülmények és az ezzel járó
megrendült lelkiállapot javítására világos és racionális kereseti, vállalkozási
konstrukciók, valamint pszichológusok, lelkigondozók
és autentikus terápiás közegek hivatottak, mindegyik a saját kompetenciája alá
tartozó eszközökkel, nem pedig spirituális
megváltáselméleteket pénzzel ötvöző ezoterikus sarlatánságok.
Fenti vótum kibocsátását
különösen is indokolja, hogy e kertek alatt grasszáló és immár belsőszobáinkba
és kapcsolatainkba is becsorgó őrületről mindenki szemlesütve, sunnyogva mer
csak beszélni főiskolánkon, és úgy véli, ezt az ügyet nem is illik bolygatni
(ld. a „csoporttitok” quasi-szakrális terminus
technikusát). Nem szólva arról, hírlik itt-ott, hogy ilyen-olyan erők (csak
nem, mint a maffia?!) le is csaphatnak! Ezzel szemben
megáll az Ige: „Annakokáért ... amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején
fogják hirdetni.”
Budapest, 2002. október 23.
Majsai Tamás
theológus