Keresztény
szégyenkezés egyházaink méltatlan közszereplése miatt
Az elmúlt hetek eseményei sajnálatos módon
irányították rá figyelmünket arra, hogy a keresztény hit intézményes
képviseletében forgolódó egyházaink nagy többsége méltatlanul és hűtlenül végzi
szolgálatát. A jelenség nem új keletű. Keresztény hitben élő, a keresztény
hitet drága kincsnek érző emberek széles köre számtalanszor szembesült már
eddig is azzal, hogy a templomokban, a papi szolgálatban olyan szellemiség jut
szóhoz, amellyel nem csak azonosulni nem tudnak, de az általuk evangéliumként
megismert üzenettel is éles ellentétben áll.
1) A rendszerváltás utáni
magyar demokrácia kormányzati ciklusai jól mutatják, hogy az érintett egyházak
steril különbséget tesznek a politikai jobb és baloldal között. Jobboldali
kormányzatok esetében szinte mindent jónak tartanak, és nincs egyetlen
jelentősebb kritikai szavuk sem azok működéséről. Baloldali kormányzatok
esetében ugyanakkor eleve rossznak tekintenek mindent, és elégedetlenségüknek
folyamatos hangot is adnak. A jobboldali kurzus választási sikereinek szinte
történelemteológiai, üdvösségközvetítő jelentőséget tulajdonítanak, míg a
baloldal kormányzati esélyeit valamifajta nemzettragédiaként vizionálják. A
végletessé tágított kettősség szellemét követve intézményrendszerüket
jobboldali választási segédcsapatként értelmezik és mozgósítják, s
szakrális-szentségi megnyilatkozásaikkal is a számukra egyetlen politikai
irányzat javát, és a másik kárát keresik.
2) Az evangélium szellemétől teljesen idegen egyházi
pártosság minapi megdöbbentő jele volt, hogy az oktatási intézmények egységes
költségvetési támogatására tett kormányzati kísérlettel szemben és néhány
költségvetési forint vitatható veszélyeztetettsége láttán püspökeink tiszta
lelkű gyermekeket rángattak bele politikailag kétes értékű akcióikba, sőt
egyenesen egyházellenes apartheidet emlegettek, nem törődve azzal sem, hogy
tisztátalan beszédük az apartheid valódi mártírjainak megváltó halállal
méltóságot adó Názáreti Jézus szenvedéseit gyalázza meg. Tették ezt ráadásul
egy olyan demokratikus környezetben, ahol az egyházakat tekintélyes
költségvetési pénzek segítik – a kizárólag általuk óhajtva működtetett –
iskolák fenntartásában.
3) A politikai erőtér egyik
pólusának nyájszellemű kiszolgálásában a decemberi népszavazás alkalmával
egyházaink őrállói testvérgyilkos, káinita tettnek
tüntették fel az Isten előtti felelősségben meghozandó döntések egyik típusát,
jelentősen hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy ember és ember, keresztény és
keresztény, magyar és magyar közé befurakodhasson az ellenségeskedés, a
bizalmatlanság, a megszomorodás gonosz lelke. Magatartásukról mindent elmond az
egyik püspök utólagos nyilatkozata, amelyben bevallja, hogy a népszavazást az
adott kérdés eldöntésére eleve alkalmatlannak találták, viszont „terjedelmi
okok miatt” nem állt módjukban véleményük közlésével híveikhez fordulni.
4) Egyházaink előszeretettel tekintik magukat a
társadalmi és közéleti erkölcs megjobbításában nélkülözhetetlen médiumoknak.
Ezzel szemben a) látványos egyértelműséggel hallgatnak akkor, amikor a Názáreti
Jézus nevének elárulására szerveződő legaljasabb történelmi gaztett, a náci
szellem magyarországi feltámasztásának lármás kísérletéről értesülnek, és egy
emberként fordulnak el attól, hogy képviseltessék magukat az újnyilas mozgalom
próbálkozásait elutasító közéleti humanizmus fórumain. Magatartásuk
magyarázataként rájuk nem tartózó un. politikai és
rájuk tartozó un. nem politikai ügyekről beszélnek; b)
kezdettől fogva elzárkóznak a soraikban meghúzódó pártállami ügynökök
átvilágítását óhajtó elemi erejű közéletetikai
kívánalomtól, még akkor is, ha ezzel kárrá és szemétté válnak a bűn és
bűnbocsánat evangéliumának templomainkban hirdetett igéi. Átlátszóan hamis
pozíciójuk érvényesítése érdekében bebújnak a nyilvánosság óhaja előli
menekülésükhöz prózai érdekből védelmet adó jobboldal szárnyai alá. A jelen
napokban különösen is nyilvánvaló a szent szövetségi frigy: egyházaink nem
üdvözlik az átvilágítást végre komolyan venni látszó kormányzati szándékot,
hanem mázsás hallgatásba burkolóznak, és megszégyenítő zugtanácskozásokra
zarándokolnak az ügyben számukra kizárólagos segítséget biztosító jobboldali
pártok székházaihoz.
Egyházaink és egyházvezetőink méltatlan viselkedése
felett érzett elégedetlenségüknek sokan sokféleképpen adtak hangot az elmúlt
években. Ilyen volt az a nyílt levél is, amelyben keresztény értelmiségiek a
történelmi egyházak vezetőit szólították meg. A válasz, mint tudjuk, az
ingerült elutasítás és értetlenkedés volt.
Mégis, csalódásaik, kiábrándultságaik ellenére is
sokan vannak azok, akik az egyházi élet mindennapjait, sőt, gyakran még az
istentiszteleteket is megszeplősítő, árucikké silányító „pásztori” viselkedés
ellenére sem zárkóznak el a Szentségessel való kapcsolat templomi alkalmakon
megélhető szent pillanataitól. Számosan vannak azonban azok is, akik számára
úgyszintén drága kincs és érték Istennek Jézus Krisztusban megszólaló hívó
szava, megváltó kegyelme, a szent helyektől viszont szomorú lélekkel bár, de
távolmaradásra kényszerülnek.
Keresztény hívőkként azokhoz fordulunk most, akiket nyomaszt és gyötrő szégyenérzettel tölt el egyházaink
szolgálatban való elméltatlanulása, elvilágiasodásának az állampárti idők szomorú szimbiózisát
felidéző áldatlan perspektívája.
A keserűségükben való osztozás lelki igénye mellett,
és velük együtt, az ő érzelmeiket és véleményüket is magunk mellett tudva
szeretnénk megkövetni azokat a felebarátainkat, akik
Isten igéjének egyházaink általi megerőtlenítése
miatt az evangélium nélkülözőivé, az evangélium megszomorítottjaivá váltak.
Velük együtt szeretnénk továbbá kifejezést adni (különös tekintettel az új élet
lehetőségét hirdető karácsonyi reménységre) annak a szilárd bizalmunknak is,
hogy Isten Szentlelkének világossága elég erős tud lenni, és hathatós munkával
el tudja érni, hogy az egyházak népe, vezetőik és mérvadó tényezőik megtérjenek
a világ szerelmében fogant tévelygéseikből, és újból alkalmassá váljanak
küldetésük betöltéséhez.
Azok számára, akik szívesen juttatják kifejezésre
egyetértésüket a nyílt levélben megfogalmazott gondolatainkkal em.km@freemail.hu cím alatt
elektronikus postafiókot nyitunk. A körlevél szövege letölthető a http://193.224.247.197 című
szerverről.
A csatlakozók számáról Jézus reménysége iránti hűséggel
folyamatosan szeretnénk tájékoztatni a közvéleményt: „Ti vagytok a világ
világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért
gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban vannak” (Máté 5:
14-15.).
Donáth
László evangélikus lelkész
Endreffy
Zoltán filozófus
Iványi
Gábor metodista lelkész
Majsai
Tamás református lelkész
Törzsök Erika szociológus
Reflexiók: