Az egyik zsinagógában magtisztító volt,

péntektől Menora Saag Centrum Artis néven a művészetek háza

Zsinagógaavatás szépséghibával

Nem egészen pontos a cím. Ipolyságon nem új zsinagógát avatnak, hanem az 1852-ben épültet újítják fel, hogy a város történelméhez, hagyományaihoz végre méltó körülményeket teremtsenek kulturális rendezvények szervezésére.

GRENDEL ÁGOTA

Mert bármilyen furcsán hangzik is, Ipolyságnak nincs művelődési háza. "Városuk a szocializmusban sem volt járási központ, s akkor vagy a járási székhelyeknek, vagy a falvaknak járt kultúrház, szinte alanyi jogon – mondja Danis Ferenc. A Sigillum Oppidi Saag – Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány elnöke most minden idejét, energiáját a zsinagóga felújítási munkálataiba fekteti, mert szívügye a város kulturális értékeinek megmentése, és az alvó kulturális élet felébresztése. – Ipolyság szerencsétlen helyzetben volt, megyehatáron, országhatáron fekszik, amolyan senki fia. Legalábbis hosszú évtizedekig az volt."

Olyannyira, hogy az egyik zsinagógában magtisztítót rendeztek be. A helybeliek sem tudnak sokat róla – lehet, hogy nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő emberektől érdeklődtünk, hol is találjuk, mert a kérdésre sajnálkozó nem tudom, itt van zsinagóga? volt a válasz. Kétszer is elmentünk mellette, mert ki gondolná, hogy a díszes cégérrel jelölt kisvállalkozások mellett, pléhkapu mögött, szerényen meghúzódva találjuk. Ráadásul sokkal feltűnőbb az épület oldalához tapasztott rozoga építmény, mely a magtisztító részeként tákolódott oda. Ugyanis a zsinagógában magtisztítás folyt évtizedeken át. A város másik zsinagógájában a Casablanca diszkó dübörög. Igaz, falait fekete vászonnal vonták be, de bérbe adói és bérlői lelkének mélyelemzése megérne egy misét.

"Sajnos, a város nem kultúraéhes – legyint lemondóan N. Tóth Anikó író, magyartanár, az alapítvány titkára. – Még az értelmiséget is nehéz kimozdítani otthonról a rendezvényekre. Talán ha már lesz háza a kultúrának, amelybe nemzetközi hírű művészeket is meghívhatunk, nagyobb lesz az érdeklődés."

"Fájlaljuk, hogy a magtár miatt nem tudtuk rendbe hozni az épület egyik falát – panaszolja Huncík László, az alapítvány kurátora. – Úgy érezzük, ez csökkenti munkánk értékét. Azért nem adtak rá bontási engedélyt, mert állítólag állami tulajdon, a járáshoz tartozik. Utánanéztem a telekkönyvben, s tény, hogy a telek az államé, de senki nem kapott építési engedélyt." S a hivatalnoklogika úgy látszik azt diktálja, amire nem adtak építési engedélyt, arra bontási engedélyt sem adhatnak. (Csak a régi szép emlékű táblácska hiányzik a tákolmány oldaláról: "Státna nivelácia, poskodenie sa trestá". Furcsa, hogy azokat sem az előző rendszerben, sem ebben az állítólagos demokráciában nem büntetik, akik csúfot űztek egy templomból, tönkretettek egy műemléket. Vajon bölcsen hallgatott volna-e a nép, az egyház, ha mondjuk Ipolyság – vagy bármely más szlovákiai város – katolikus templomában tisztítják a magvakat, dühöng a diszkóláz? Mert egyrészt együtt érzünk a meghurcolt zsidókkal, emléktáblákat, emlékműveket avatunk, másrészt csúfot űzünk legszentebb épületeikből. Az ipolysági zsidó iskola padjai is csak úgy élték túl a diszkósítást, hogy a múzeumba menekítették őket.) A deszkaépület üresen áll, s kísértetiesen emlékeztet az istállóra. Kézzel fogható, szemmel látható, bár gyakorlatilag nincs. Női logikával pedig érthetetlen, ha valami nincs, kinek hiányzik, ha lebontják.

"Egy szempontból jó volt, hogy a szocializmusban nem sokat törődtek Ipolysággal – vallja Danis Ferenc. – Így legalább megmaradt a város, csaknem teljes épségében, szépségében. Nem lett belőle lakótelep, mint Szlovákia városainak legnagyobb részéből, megőrizte régi arculatát. Csak a művelődési lehetőséget vették el tőlünk. Most már bizakodunk. És szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy van a városnak egy olyan szülötte, mint Huncík Péter. Mert az ötlet az ő agyából pattant ki. Azzal jött haza, hogy olyan galériát teremtünk a zsinagógából, mint a somorjai At Home. És úgy látszik, az igazi lokálpatriótákban megmozdult valami, mert több ipolysági is hozzájárult a felújítás költségeihez."
A Menora Saag Centrum Artis körül elsősorban az Ipolyság Város Pecsétje Alapítvány bábáskodik, amely a város értelmiségét szeretné egy kicsit fölrázni, és úgy irányítani a fiatalokat, hogy azok az egyetem, a főiskola elvégézése után visszajöjjenek szülővárosukba.

(A művészeti központ ünnepélyes megnyitóját pénteken 18 órakor tartják. Az első kiállításon a zsinagógáról készült felvételeket tekinthetik meg: azokat, amelyek az eredeti épületről készültek, valamint azokat, amelyek a felújítási munkákat örökítették meg.)

Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd. az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhíd vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 6 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az Ipoly-hidjai és töltése végén találhatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai. (Magyarország geographiai szótára, kiadta Fényes Elek, Pesten, 1851.)

Új Szó. 2001. augusztus 16. (csütörtök); 53. évf., 189. sz.

http://www.hhrf.org/ujszo/2001/189/kultura.htm